Manapság egyre népszerűbbek a népművészeti motívumok. A legnépszerűbb ezek közül a kalocsai motívum. Ma már majdnem minden ruhadarabon (sőt nem csak azon) megtaláljuk ezt az igen szép és ízléses motívumot (pólón; nadrágon; fürdőruhán; köntösön; táskán; ékszeren; cipőn; körmön; kerékpáron; tortán). Nem tudom ki hogy van vele, de nekem nagyon tetszik hogy ezt a motívumot bele vitték az emberek hétköznapi életébe. Sőt már a Holiwoody világsztárok körében is elterjedt a kalocsai minta használata (pl. Emma Watson; Nicole Kidmann). De már a Forma 1-es autóvezetők is viseltek kalocsai mintás overállt, amit Kalmár István tervezet. (Talán ettől kezdve mondhatjuk, hogy a kalocsai minta szó szerint elkezdett virágozni.) Bár még nincs olyan ruhadarabom ami kalocsai mintás lenne, de nagyon szeretnék egyet. Most pedig írok egy kicsit magáról a kalocsai motívumról, azaz a kalocsai hímzésről.
A kalocsai hímzés elnevezés alapvetően lapos öltéssel és száröltéssel Kalocsa városában és környékén készült virághímes munkát jelent. A kalocsai szállások női lakossága bérmunkában varrta a hímzéseket már a 19. század végén. A hímzéseket a környező vidék városai és a nagyobb települések úri és polgári családjai számára készítették. Kezdetben úgynevezett "kalocsai ütőfával" nyomták elő a motívumok körvonalait a vászonra. Később megnyílt (1860körül) a kalocsai elő nyomda. Kezdetben még vászonra hímeznek, majd az iparosodás után már gyolcsra és pamutra. 1912-től már színtartó fonalat használnak a hímzésekhez (mivel megnyílt a nagyatádi fonalgyár). A 20.században a varrógép elterjedésével sajátos iparág alakult ki ezen a vidéken: a kalocsai gépi hímzés, más néven "riseliős hímzés". Ez a hímzés fajta csipkeszerűen áttört felületet ad.
Az ó kalocsai hímzések egyszínűek voltak. Eleinte csak tiszta fehér hímzőfonalat használtak az ágynemű, asztalterítő; párnavég és a zsebkendő díszítésére. Később már a női felsőruházatok nagy részét is hímezték: pl.: blúzok ingvállait és nyakrészét; kötényeket; kendőket; mellényeket. A férfiak ruházatán a kézelőjére; a nyakrészre és az ujjakra került hímzés. Ezekre a holmikra hímeztek kék-vörös és fekete pamutfonallal is. A huszadik század első harmadától kezdve vált igen színessé a kalocsai hímzés. A legismertebb helyi elnevezésű színek: bársony kék, borszín, fecskenyak vörös, gálic kék, irigy sárga, lángszín, libazöld, tulipiros, vadgalamb kék. A kalocsai színes hímzésben jelenleg használatos a hat főszín két árnyalatban, amelyeket így célszerű párosítani: a bordót a pirossal; a rózsaszínt saját sötétebb árnyalatával; a narancssárgát a citromsárgával; a kéket saját sötétebb árnyalatával; a lilát saját sötétebb árnyalatával és a zöldet saját sötétebb árnyalatával. A viselt darabok hímzéseinek színezését meghatározta viselőjük életkora. A legdíszesebb, legélénkebb színezésű az új menyecske ruhája volt. Az idősebb asszonyok öltözete kevésbé volt díszes, a színek sötétültek.
A ma ismert öltési technikák a kalocsai hímzésnél: angol madeira; bekötés vagy pókozás; borsólyuk; gépöltés vagy tűzőöltés; huroköltés szélre illetve felületkitöltésre; lapos öltés; lyukhímzés; riseliő vagy lábazás; slingelés; száröltés.
A minták, motívumok a házakon alkalmazott falfestés mintáit követték a hímzéseken is. Igen elterjedtek a virágmotívumok, amelyek a mezőkön és kertekben megtalálható virágokat tartalmazzák: árvácska; csillagvirág; fukszia; gyöngyviág;harangvirág; ibolya; liliom;margaréta; nefelejcs; orgona; pillevirág; pipacs; rózsa; rózsabimbó; szegfű;tulipán; ( búzakalász; harcsás; ; kalocsai piros paprika; különböző bogyók; rozmaring;szederindás; szilvamagos; szíves; szőlőfejes). A virágokat sávosan, koszorúformában, csokrosan helyezték el a kivarrandó munkadarabon, illetve teljes felületeket is kitöltöttek velük (pl.: kalocsai kötény; mellény).
